Boka- és lábbetegségek

Egy vagy több bokaficam után a boka instabil maradhat és könnyen kifordulhat, különösen egyenetlen talajon vagy irányváltáskor. A boka külső oldalán fájdalom, duzzanat és a terheléstől való félelem jelentkezhet.

A kivizsgálás kiterjed a szalagokra, az izomkontrollra, a tengelyállásra, valamint a társuló porc- és ínsérülésekre. A kezelés rendszerint az erőt, az egyensúlyt és a propriocepciót fejlesztő gyógytornával kezdődik; szalagrekonstrukció tartós instabilitás esetén mérlegelhető.

A nagylábujj a többi lábujj felé tér el, a láb belső oldalán kialakuló bütyök pedig a cipőben kipirosodhat és fájdalmassá válhat. Bőrkeményedés, egymásra torlódó lábujjak és előlábi fájdalom is kialakulhat.

A terhelés mellett készült röntgenfelvételek kiegészítik a vizsgálatot. A bő, kényelmes cipő és a védőpárnák enyhíthetik a panaszokat, de a csontdeformitást nem korrigálják. Műtét tartós fájdalom és funkciókorlátozottság esetén mérlegelhető, nem pusztán esztétikai okból.

A nagylábujj tövénél lévő ízület kopása merevséget, ellépéskor jelentkező fájdalmat és időnként az ízület felső részén csontos kiemelkedést okoz.

Korai stádiumban a merev vagy gördülő talpú cipő és a tevékenység módosítása segíthet. Válogatott esetekben cheilectomiával megőrizhető az ízület; előrehaladott kopásnál gyakran az ízület elmerevítése kerül szóba.

A kalapács-, karomállású, egymásra torlódó vagy merev lábujjak nyomást okozhatnak a cipőben, bőrkeményedéshez és az előláb alatti fájdalomhoz vezethetnek. A deformitás kezdetben rugalmas, később merev lehet.

A vizsgálat azonosítja az érintett ízületeket és a nyomás eloszlását. A széles orrú cipő, a védőpárnák és a talpbetét enyhíthetik a rugalmas deformitások panaszait; tartós fájdalom vagy cipőviselési nehézség esetén a műtéti korrekciót egyénre szabjuk.

A lúdtalp lehet rugalmas és régóta fennálló, vagy felnőttkorban fokozatosan alakulhat ki a hátsó sípcsonti ín, a szalagok és az ízületek károsodása miatt. A boka belső oldalán fájdalom, járáskor fáradékonyság és a sarok helyzetének megváltozása jelentkezhet.

A vizsgálat álló helyzetben és járás közben történik, terhelés mellett készült röntgenfelvételekkel kiegészítve. A kezelés része lehet a megfelelő cipő, talpbetét, ortézis és gyógytorna. A műtétet a betegség stádiumához, a deformitás rugalmasságához és az érintett ízületekhez igazítjuk.

A magas boltozat a sarkon, az előlábon és a láb külső szélén összpontosítja a terhelést. Bőrkeményedés, ismétlődő bokaficam, lábujjdeformitás, a peroneus inak károsodása és fáradásos törés alakulhat ki.

A kivizsgálás a rugalmasságot, az izomerőt és a neurológiai állapotot méri fel, terhelés mellett készült röntgenfelvételekkel kiegészítve. A műtéti korrekciót egyénre szabjuk, ha a deformitás romlik, fájdalmas vagy instabilitást okoz.

A bokaízületi kopás mély fájdalmat és merevséget okoz; az alsó ugróízület kopása a boka alatt fáj, különösen egyenetlen talajon; a lábközép kopása pedig a lábfej felső részén és hosszas járáskor okoz panaszt. Az ok gyakran korábbi sérülés.

A terhelés mellett készült röntgenfelvételek segítenek azonosítani a panaszokat okozó ízületet; a CT, az MRI és a diagnosztikus injekciók célzott esetekben alkalmazhatók. A kezelés része lehet ortézis és megfelelő cipő, ízületmegtartó beavatkozás, ízületi elmerevítés, illetve gondosan kiválasztott esetben bokaprotézis.

A tendinopathia fokozódó fájdalmat és merevséget okoz a boka mögött, gyakran reggel vagy terheléskor. A szakadást pattanó hang, a lábszárat érő rúgásszerű érzés és a lábujjhegyre állás erejének elvesztése kísérheti.

Tendinopathia esetén a kezelés alapja a terhelés szabályozása és a fokozatos gyógytorna. A szakadás mielőbbi kivizsgálást igényel; a funkcionális kezelés és a műtét közötti döntést egyénre szabjuk.

Bokaficam vagy túlterhelés után tartósan fennmaradhat a boka hajlításakor jelentkező fájdalom, duzzanat, elakadás vagy szabad ízületi test érzése. Az ugrócsont porca, valamint a boka elülső vagy hátsó lágyrészei is érintettek lehetnek.

A vizsgálatot és a röntgenfelvételeket szükség esetén MRI vagy CT egészíti ki. Az első lépés gyakran a gyógytorna és a tevékenység módosítása; artroszkópia csak jól körülhatárolt, a tünetekkel összhangban álló elváltozás esetén indokolt.

A cukorbetegség ronthatja az érzőfunkciót, a keringést és a sebgyógyulást, ezért egy seb észrevétlen maradhat, majd fekéllyé vagy fertőzéssé súlyosbodhat. Charcot-láb esetén a láb kevés fájdalom mellett is vörössé, meleggé és duzzadttá válhat, később pedig deformálódhat és instabillá válhat.

A fekély, a fertőzés vagy a Charcot-láb gyanúja mielőbbi, gyakran több szakterületet bevonó kivizsgálást igényel. A tehermentesítés és a rögzítés alapvető; rekonstrukció akkor indokolt, ha a deformitás, az instabilitás vagy a bőr veszélyeztetettsége ezt szükségessé teszi.