Vállbetegségek

A fájdalom gyakran a váll külső oldalán jelentkezik, a kar emelésekor fokozódik, és éjszaka is zavaró lehet. A rotátorköpeny inai és a szubakromiális nyáktömlő is érintett lehet; ezt a tünetegyüttest olykor impingementnek nevezik.

A diagnózis elsősorban a klinikai vizsgálaton alapul. A kezdeti kezelés rendszerint a tevékenység módosításából és célzott gyógytornából áll; további vizsgálatot akkor választunk, ha az tisztázhat egy feltételezett eltérést vagy módosíthatja a kezelési tervet.

Egy vagy több ín részlegesen vagy teljesen elszakadhat, hirtelen sérülés vagy degeneratív károsodás következtében. Gyakori az éjszakai fájdalom, a kar emelésekor vagy forgatásakor jelentkező gyengeség és a mindennapi tevékenységek nehezítettsége, egyes szakadások azonban fájdalom nélkül is fennállhatnak.

A kezelés a szakadás jellegétől és fennállásának idejétől, az izomerőtől, az aktivitási szinttől és a gyógytornára adott választól függ. Nem minden szakadás igényel műtétet; az artroszkópos helyreállítást akkor mérlegeljük, ha reális funkcionális javulás várható.

A rotátorköpeny inaiban kialakuló mészlerakódások heves fájdalmas epizódokat vagy mozgáskor tartós panaszokat okozhatnak. A lerakódás helyét röntgen- és ultrahangvizsgálat igazolhatja.

A kezelést a tünetek súlyosságához és lefolyásához igazítjuk; része lehet a fájdalomcsillapítás, a gyógytorna és egyes célzott beavatkozások. A véletlenül felfedezett meszesedés önmagában nem igényel kezelést.

Az adhéziós capsulitis fájdalmat és fokozatos mozgásbeszűkülést okoz, mind az aktív mozgás, mind az orvos által végzett passzív mozgatás során. Kialakulhat spontán, rögzítést, sérülést vagy műtétet követően, és gyakoribb cukorbetegség vagy pajzsmirigybetegség esetén.

A lefolyás rendszerint lassú. A kezelés középpontjában a fájdalomcsillapítás és a körültekintően adagolt gyógytorna áll; intervenciós vagy artroszkópos beavatkozás csak válogatott esetekben indokolt.

Vállficamot követően egyes betegeknél bizonytalanságérzés vagy ismétlődő ficam marad fenn, különösen bizonyos kartartásokban vagy sportolás közben. A labrum sérülése és a csontvesztés befolyásolhatja a kiújulás kockázatát.

A helyre nem tett vállficam sürgősségi állapot; a beteg ne próbálja maga visszahelyezni. Visszatérő instabilitás esetén a gyógytorna és a műtéti stabilizálás közötti választás az életkortól, az aktivitási szinttől, az epizódok számától és a társuló sérülésektől függ.

A Bankart-, SLAP- vagy hátsó labrumsérülések, valamint a bicepsz hosszú fejének inát érintő elváltozások mélyen vagy a váll elülső részén érzett fájdalmat, kattogást, akadást, gyengeséget vagy instabilitást okozhatnak.

Az MRI-n látható eltérés nem jelenti automatikusan azt, hogy ez okozza a fájdalmat. Artroszkópia akkor mérlegelhető, ha a tünetek, a vizsgálati lelet és a képalkotó eredmény összhangban állnak, a konzervatív kezelés pedig nem volt elegendő.

A glenohumeralis ízület kopása mély fájdalmat, fokozódó merevséget és recsegést okozhat. A nagy, idült rotátorköpeny-szakadás jellegzetes ízületi károsodáshoz, úgynevezett rotátorköpeny-szakadásos arthropathiához vezethet.

A kezelés nem műtéti módszerekkel kezdődik. Ha a fájdalom és a funkcióvesztés továbbra is súlyos, a rotátorköpeny, a csontállomány és az ízület állapota alapján anatómiai vagy reverz vállprotézis jöhet szóba.

Az acromioclavicularis (AC) ízület kopása pontosan a vállcsúcson okoz fájdalmat, amely gyakran fokozódik, amikor a kart a mellkas előtt keresztbe visszük. Az AC ízület ficama rendszerint közvetlenül a vállra esés után alakul ki, és látható kiemelkedést okozhat.

Sok ilyen sérülés konzervatívan kezelhető. Rekonstrukció bizonyos sérülési fokozatok, jelentős deformitás vagy tartós panaszok esetén indokolt.

A kulcscsont, a felkarcsont felső részének és a lapocka törése esés vagy ütés következtében alakulhat ki. A gyógyulás után merevség, deformitás, a felkarcsontfej elhalása vagy poszttraumás ízületi kopás maradhat vissza.

A kezelés az elmozdulás mértékétől, a csont minőségétől, az életkortól és a funkcionális igényektől függ; a rögzítéstől és gyógytornától az osteosynthesisen és rekonstrukción át a protézisbeültetésig terjedhet.