Alapelv
Miért fontos a meniszkusz megőrzése?
A meniszkusz elosztja a terhelést, hozzájárul a stabilitáshoz és védi az ízületi porcot. A teljes radiális szakadás vagy a gyökszakadás megszakíthatja a körkörös rostokat, ezért a meniszkusz működése jelentősen csökkenhet.
A tervezés során a szakadás mintázatát, a vérellátást, a szövet minőségét, az extrusiót, a végtagtengelyt, a szalagstabilitást és a porc állapotát együtt értékeljük. Önmagában az életkor nem dönti el, hogy a szakadás varrható-e.
Meniszkuszmegőrző technikák
Mit foglalhat magában a rekonstrukció?
az instabilitás vagy tengelyeltérés egyidejű korrekcióját, ha az túlterhelné a varratot.
- hosszanti varratot vertikális vagy kosárfülszerű szakadásnál
- konvergáló vagy transossealis varratot teljes radiális szakadásnál
- a meniszkuszgyök anatómiai visszarögzítését transtibialis technikával vagy horgonnyal, megfelelő javallat esetén
- összetett szakadások stabilizálását és válogatott esetben centralizációt jelentős extrusio esetén
Meniszkuszhiány esetén
Scaffold és meniszkusz-allograft
Meniszkusz-allograft transzplantációja tünetes, rendszerint fiatalabb vagy aktív betegnél mérlegelhető, ha subtotalis vagy teljes meniszkuszhiány áll fenn, a porc még elfogadható, a tengely korrigálható és a térd stabil. A részleges scaffoldok javallata szűkebb, és nem pótolnak teljesen hiányzó meniszkuszt.
A cél a fájdalom csökkentése és a funkció javítása. Ezek a műtétek nem garantálják a porc regenerációját, és előrehaladott arthrosisban nem rutinmegoldások.
Betegkiválasztás
Amikor a varrat nem reális
Nagyon szakadozó szövet, életképtelen fragmentum, előrehaladott kopás vagy stabilan nem rögzíthető szakadás esetén a varrat nem mindig lehetséges. Ha részleges eltávolítás szükséges, annak a lehető legszelektívebbnek kell lennie.
A degeneratív MRI-eltérés önmagában nem jelent artroszkópos vagy rekonstrukciós javallatot.
Rehabilitáció
A védelem a rekonstrukció típusához igazodik
Egy stabil hosszanti varrat után a terhelés gyorsabban emelhető, mint teljes radiális szakadás vagy gyökrefixáció után. Utóbbiaknál az első hetekben gyakran szigorúbb terhelési és hajlítási korlátozás szükséges.
A futáshoz és irányváltó sporthoz való visszatérést a gyógyulás, a duzzanat hiánya, a mozgásterjedelem, az erő és a mozgáskontroll határozza meg, nem pusztán az eltelt idő.
Részleges, szegmentális vagy szubtotális meniszkuszhiány
Meniszkuszrekonstrukció saját íngrafttal
Ha a meniszkusz klinikailag jelentős része hiányzik, vagy a megmaradt szövet nem varrható, a beteg mégis panaszossá válik és az ízület állapota rekonstrukciót tesz lehetővé, saját ínból végzett artroszkópos pótlás mérlegelhető. Leggyakrabban a semitendinosus inat írják le; patellaín- és peroneus longus-graftot is alkalmaztak.
Mit próbál helyreállítani?
A megformált graftot a meniszkuszmaradványokhoz, az ízületi tokhoz és/vagy a gyöki tapadásokhoz rögzítik, hogy helyreállítsák a perifériás folytonosságot és részben terhelést viselő köztes szövetet hozzanak létre. A gyök íngrafttal történő rekonstrukciója más javallat, mint egy hiányzó meniszkuszszegmentum pótlása.
Kiknél mérlegelhető?
Rendszerint fiatalabb vagy aktív betegnél, részleges vagy szubtotális meniszkuszvesztés utáni, rekeszhez köthető fájdalom esetén, előrehaladott diffúz porckárosodás nélkül, stabil vagy stabilizálható térddel és semleges vagy korrigálható tengellyel. A jelentős instabilitást, varust/valguszt vagy túlzott tibiális hátsó lejtést egy ülésben vagy több lépésben kezelni kell.
Fontos korlátok
Ez továbbra is fejlődő technika. A klinikai bizonyíték kevés, porcregenerációt nem igazol, és az arthrosis megelőzése nem ígérhető. Szubtotális vagy teljes hiánynál a meniszkusz-allograft átültetés továbbra is megalapozottabb viszonyítási pont; a döntést az elérhetőség, a méret, a hiány alakja és a társított műtétek is befolyásolják.
Mit mutatnak az újabb adatok?
Egy 60 beteget vizsgáló, III. szintű prospektív kohorsz két évnél bizonyos kimenetelekben biztató eredményt közölt ínautografttal az allografthoz képest, de végleges fölényt nem igazolt. Egy jóval korábbi, igen kis, súlyos arthrosisban és tengelyeltérés mellett végzett sorozat eredménye gyenge volt—ez szigorú betegkiválasztást, nem rutinszerű alkalmazást indokol.